Insegnare il movimento e lo sport: la pratica dei gesti che formano e che preparano alla vita, ovvero il “come”


A számban 20/2017 A magazin Erő & Kondicionálás - Az emberi mozgás tudományának jön, közzétett (alla pag. 70) dalla, aztán csak megszületett, Mozgásiskola

il Manifesto (Dichiarazione di Principio) in merito al movimento dei giovani e alla sua pratica.

A Kiáltványt aláírta 5 autori/estensori: Pasquale Bellotti; Marco Basilio; Alfredo Bellotti; Giovanni Di Maio; Giulio Rattazzi;

Successivamente, A 3 Giugno 2017, a Salerno,

Az elvi nyilatkozat alapján fontos tanulmányi szemináriumot tartottak:

MA NON SARA’ IL CASO DI OCCUPARSI SERIAMENTE DEI GIOVANI?

Arra gondolt, hogy valami kellemeset tegyen: Ma a De Motu közzéteszi, mi volt akkori jelentésem tárgya:

Insegnare il movimento e lo sport: la pratica dei gesti che formano e che preparano alla vita, ovvero il “come”

A cikk alatt és alján beszámolok egy prezentációról pdf formátumban a jelentés alátámasztására

töltse le az előadást pdf-ben

Boldog olvasást Giulio Rattazzi

3.1 Mit jelent a "hogyan"?

A „Gyere?"Úgy értjük, hogy" a módjára ", vagyis milyen módon, Hogyan javasoljuk a motoros tevékenységet, amikor a fiatalokat szólítjuk meg? Kezdjük azzal, hogy „hogyan?" (és nem „hogyan!") ez nem "válasz" szó, hanem "problémás szó", amelynek nincs egyetlen válasza / megoldása, nem tartalmaz recepteket, mivel már semmi sincs előre meghatározva. Az ifjúsági oktatás folyamatos folyamat, valódi tét, ha nincs megalapozott út, amelyet kötelezően követni kell, hiszen ahogy Antonio Machado mondaná:

"Walker nincs rá mód: az út az ösvénygel készül "

Melyik út van?? Melyik utat?

Mint már többször elmondták és itt megismételték, a motoros oktatás valódi tárgya, utazásunk igazi célja, ez a boldogság elérésére való képzés és az életre szóló oktatás. Igazi kihívás, az ismeretlen kihívása. Utazás, amelyhez feltétlenül szükséges, hogy a pedagógus tisztában legyen felelősségével, valamint saját korlátai és elkerülhetetlen hiányosságai: valójában senki sem tökéletes, tökéletesség nem létezik, de fontos, hogy ezt a küldetést jól hajtsák végre, szenvedéllyel, olyan vállalkozásként fogják fel, amelyet a szükséges nagy felelősség vállalásával kell végrehajtani; a mi kezünkben bízzák meg, Ebben az esetben a, egy fiatalember élete.

A mozgás annyit jelent, hogy szabadon kifejezheti magát. A mozgalom javaslata a kutatás ösztönzését jelenti, vagyis elősegíteni az új felfedezéseket. Sajnos gyakran abba a hibába esünk, hogy a fiataloknak azt nyújtjuk, amit szeretnek és / vagy ami alkalmas a felnőttek számára, olyan tevékenységek javaslata, amelyek nem különböznek a haladó sportolókétól, mint a szolgai módon megismételt gyakorlatok esetében, míg másrészt szükséges, hogy a gyerekek elsajátítsák a választási kritériumokat a saját testük megismerése és tudatosítása érdekében, tanítsd meg, hogyan kell gondolkodni, és mit nem, mozogni és nem mit mozgatni: végezetül, meg kell tanítanunk a gyerekeket arra, hogy szabadok legyenek, hagyva számukra a karot, ha ezt el lehet mondani, boldog a maguk módján. A nevelés érdekében, szeretni kell, és vissza kell adni a gyermeknek azt a helyet, amely neki tartozik

3.2 A gyermek központi szerepe

 

Csak a gyermek központosságából kiindulva lehet előnyben részesíteni a kívánt és kívánt eredményeket: testi és lelki jólétét, általános növekedése, röviden: boldogsága. De a gyermek központi helyzete nemcsak az oktatót érinti, ez egy etikai probléma, amely mindenkié. Az ifjúsági képzés az, valójában, mindenki problémája, és mindenkinek együtt kell működnie és kölcsönhatásba kell lépnie egymással, hogy a gyermek számára garantált legyen a mozgás joga, növekedni és boldog lenni. Talán csak így törekedhetünk egyszer egy jobb világra. Hogyan taníthatjuk meg gyakorlatilag a mozgalmat, hogy megfeleljen ennek a nemes törekvésnek?? Ilyen nemes célok felé? Milyen eszközök állnak rendelkezésünkre? A válasz egyszerű, ez természetes, a válasz a természetben van, ez a természet: a legtermészetesebb válasz, hanem az alapvető is A játék.

 

3.3 A játék

"A szerencsejáték komoly üzlet". A játék létfontosságú tevékenység, amelyet biztosan nem az ember talált ki, és nem egyedül az ember kiváltsága, még az állatok is játszanak. A játék magyarázata nem könnyű, és nem olyan téma, amelyet néhány sorban kimeríthetnénk, nem lehetne. A játék – az igazi játék, a természetes játék – gyakorlatilag mindig mozgást igényel. A játék a gyermekkor uralkodó igénye, a megfelelő értelemben vett tagadhatatlan tevékenység, amelyet nem szabad tagadni, a játék jog, a játék megtagadása egyenértékű a gyermekkori bűncselekmény elkövetésével.

De miért játszol, miért játszunk, miért olyan fontos?

A játék pszichofizikai jólét érzését kelti; amikor játszunk, lazulunk, a játék szórakozás; a gyermek számára a játék – ettől függetlenül – az is sokkal több: a játékban, a gyermek fejleszti saját intellektuális potenciálját, affektív, relációs, alapvető társadalmi elemek a személyiség kialakításához: "A játéknak köszönhetően a sorsunkat is felépítjük".

3.4 Hogyan hogyan

Az ifjúsági nevelés összetett folyamat [komplex a latin complexusból, összefűzve ...] amely megköveteli az elmében a teljes megértést és a tudás közötti kapcsolatot, helyzetek, kapcsolatok és hajlamok, stratégiák kidolgozása érdekében – világos legyen: stratégiák és nem programok – stratégiák a kockázatok kezelésére, a váratlan és a bizonytalan, és annak fejlesztésének módosítására, a testet és az elmét alkotó gesztusok gyakorlása során fokozatosan megszerzett információk révén, az összes levonható jelentéssel és kapcsolattal, és amelyek felkészülnek az életre. A pedagógus fellépése megfigyelésből fakad, aminek azonban éleslátónak kell lennie, akut: meghatározhatnánk, más szóval, Serendipity, vagyis a látszólag jelentéktelen részletek nyomokká alakításának művészete, amely lehetővé teszi számunkra, hogy egy egész történetet rekonstruáljunk. Mint nyomozó, hogy, a tetthely megfigyelésétől, a legjelentéktelenebb részletekből is, megérteni, hogy ki volt a gyilkos, ezért az oktatónak rekonstruálnia kell a helyzetet, hogy irányítsa a játékot és a javaslatokat, hogy a gyermek tanulhasson és növekedhessen. A nevelés nagymértékben összekapcsolja a gyakorlatot a kételyekkel, kétség a gyakorlattal kapcsolatban, vagyis folyamatban lévő munka, amely mindig készen áll a változásokra, hogy a döntéseket a körülményekhez igazítsák. Ezért dinamikus mediációs megközelítésre van szükség az oktatótól, hogy a környezetből előálló ingereket valóban az oktató szándékai vezéreljék, a kultúrától és az érzelmi befektetéstől, a motoros készségek fejlődésének elősegítése érdekében. Az elképzelés az elme-test dualizmus valóban elutasítása, arra kell törekedni, hogy koncentráljon és hangsúlyozza a kognitív folyamatok közötti elválaszthatatlan összekapcsolódást a javaslatokban, a test és a környezet. A kognitív folyamatok a motoros képességekhez kapcsolódnak, a mozgás mindenféle tanulás alapja. Az oktatási szakembernek képesnek kell lennie a kontextusban való működésre az itt és most kapcsolatos problémás megoldások javaslatával, nehezen reprodukálható és csak az általános tanulási elméletek alapján értelmezhető, ezért a figyelemnek szükségképpen a didaktikai tervezés és a működés közbeni szabályozás kapcsolatára kell áttérnie. Ugyanabban az időben, a cselekvés szintén téridő, amelyben a tanár folyamatos kontextusba helyezett mikrokorrekciókat hajt végre (összefüggésben létezik, lakik, de mindenekelőtt az ember központi) mindig változhat. In realtà, ezért, nincs egyetlen módszer, néha lehet, hogy nincs módszer, tehát túl kell lépnünk a módszeren: ehhez pedig az információ és tudás kontextusba helyezésére és globalizálására törekvő gondolkodást kell gyakorolni, amelyekhez nem a programot és a programozást kell használni, hanem inkább a stratégia.

Erényes kör, amely csak akkor érvényes, ha folyamatosan táplálja a pedagógus csodálkozása és a gyermekek csodálkozása között létrejött kapcsolati varázslat.:

- Csak a csodálkozás tudja!" megfigyelt Nissa Gergely: és átfogalmazhatnánk ezeket a szavakat, azt jelenti, hogy nemcsak a racionális része a tudás útjának, hanem az érzelmi, amely mélyebb és igazabb tudást generálhat, még akkor is, ha soha nem teljesen és teljesen igaz.

Minden kudarcot vallana, e lelkiállapot és a dolgokhoz való hozzáállás nélkül: mindent megsemmisítenének, mint a szél homokvárai.

A csodálkozás létfontosságú, a benzinnek kell mindig mozgatnia szándékainkat.

 

 

 

3.5 "A játék célja és szabályai"

A „Hogyan?A "nevelőből" a "miért" szintézise?", Mondd mikor?"és honnan?"Aki tudatosan irányítja a pedagógus gyakorlati javaslatait, míg a gyermek örömmel játszik és versenyez önmagával és nyilván másokkal is, az oktatási szándékok tiszteletben tartása érdekében. Minden önbecsülõ játékban van egy nagyon fontos összetevõ, amely soha nem hiányozhat, A motoros aktivitás sójának nevezném, mert bármely játék anélkül elveszítené az ízét. Az összetevő, amelyre utalok, az intelligencia. Miért kell okosnak lennie a játéknak?, intelligensen kell lebonyolítani, növelnie kell az intelligenciát. Vigyázzon, azonban,, mert az intelligencia fejlesztésének célja nem csupán az érvelés logikai tulajdonságainak növelésében való gondolkodást jelenti; no, az intelligencia szó valójában még tágabb fogalmat jelent. Gyere sostiene Howard Gardner: "Nincs közös intelligencia-képesség, hanem annak különböző formái, mindegyiket az emberi tevékenység különböző szektoraira delegálják: Logikai-matematikai intelligencia, nyelvészet, tér, zenei, kinesztetikus, Személyközi intelligencia, naturalista intelligencia, etika, filozófiai-egzisztenciális

Az intelligencia minden formája, amelyet Gardner azonosított, nem önálló joga, elhatárolódott a többiektől: mindegyikük befolyásolja és befolyásolja őket a többiek, a mozgó test pedig a viaticum támaszpontját képviseli, amelyen belül ezek a kognitív folyamatok kölcsönhatásba léphetnek.

Bármely sportoló, fiatal vagy felnőtt, képesnek kell lennie arra, hogy megértse és tisztában legyen a bevezetett folyamattal, hogy maga találja meg a probléma megoldását, a különféle problémákra, és talán sikerül, amikor szükség van, akár az önjavításhoz, önállóan korrigálják magukat.

3.6 Hogyan válhat önállóvá?

Kezdjük azzal, hogy az egyik út lehet egy szóból kiindulni: KEZDET. Az elv, jelzi, mi következik először. Minden folyamat előtt, tudás, amit először meg kell érteni, az az elv (ez nem csak az elv, de kezdettől fogva kezdjük). Anélkül, hogy ismernéd és megértenéd egy olyan jelenség elvét, amely a téged irányítja, nem lehet teljes tudatában a végrehajtott motoros folyamatnak. Egy részlet tökéletesen megtanítható, csöpögjön, stb. De mit fog tenni egy fiú valaha ezekkel a készségekkel, ha nem igazán értette, hogy mikor és milyen mértékben kell alkalmazni őket?!? Például egy gyermek sokkal jobban tanulhat egy kezdő blokkból, ha tudatos és teljes tudatossággal rendelkezik, természetesen arányos az életkorral és a pillanat megértésének képességével, a dinamika harmadik törvényének:

"Minden cselekvésnek egyenlő és ellentétes reakciója van."

Tehát, ha sportolónk tisztában van azzal a fizikai jelenséggel, amely a blokkokból való kiindulás működését szabályozza, jobban tud majd kísérletezni, megért, javítsa ki a végrehajtott cselekvési folyamatot, amelyet egyként definiálhatnánk Meta-test-megismerés, vagyis az egyén tudatában van saját képességének és kognitív-testi folyamatainak, valamint a tanulási és mozgási mód megváltoztatására való alkalmasságnak.

Hogyan kell tanítani?

A végső cél a tanulás megtanulása kell, hogy legyen: a megfelelő viselkedésformák felismerését, majd tudatos alkalmazását jelenti, stratégia, gazdaságosabb és hatékonyabb tanulási folyamat szempontjából hasznos szokások. Az oktató úgy viselkedik, hogy fokozatos utat hozzon létre, amely nem túl egyszerű, sem túl nehéz, tiszteletben tartva az úgynevezett proximális fejlődési zónát, amelyről Vigotszkij beszél, annak érdekében, hogy a problémák hálózatának megoldását tűzzük ki célul, hogy a fiúk által megfogalmazott megoldások felhasználásával, Hívjon meg konkrét kérdéseket, hogy reflektáljon, önbeálló, tudomást szerezni a megvalósított folyamatról, hasonlóságokat találni más területeken, készségek generálása érdekében.

3.7 A mozgás többoldalú és plaszticitása

Tanulás, ha nem az ember mozgásban lévő testén keresztül tapasztalja meg, nem lehet teljesen befejezni:

A kisgyerekeknek tökéletesen megtanítható a motoros készség, ma…!??!

Per esempio, a gyerekeket tökéletesen megtaníthatják az akadálypályára (technikai, távolság, ritmikus, stb.. ), mint egy haladó sportolóval De ...!?!? IS ez a helyes megközelítés ...!?!? Nyilván nem!!! Miért van az, hogy a? Felnövünk, ha változás, a paraméterek változnak, a helyzetek változnak, ami ma érvényes, holnap már nem lesz, a számítógépes programként rögzített összes motorminta már nem reagál megfelelően a motoros feladatra Ebből kifolyólag!!! Lés a képességeknek nem kell statikusaknak lenniük, magában állva, különben kevés hasznuk van, A büntetés mindig ugyanúgy, azonos módon történő végrehajtása mindig csak statikus képesség marad, amikor a megoldandó probléma kissé eltér a megszokottól, fiúnk többé nem tudja helyesen elvégezni a szükséges feladatot. A készségeknek felcserélhetőknek kell lenniük. Paraméterei: tér, idő, ritmus, körülmények, stb, javasoljon új problémákat, stimulálja a haladással a válasz sebességének növelése érdekében. Furcsán fog kinézni, de, erre a sajátos szempontra, az oktató szerepe az improvizáció és egyúttal konkrét tartalmak javaslata: fontos fogalom, amelynek a nevét adják multilateralizmus. A multilateralizmus abból áll, hogy nagyon sok olyan motorikus tevékenységet javasolnak, amelyek specifikusak, vagy inkább a konkrét gesztusok lefedettsége (ebből a szempontból, soha nem szabad azt mondani, hogy általános jellegű tevékenységekre vonatkozik, miért ezek, egyértelműen, nem léteznek és nem is létezhetnek), mindig különböző dolgok erőszakával, amelyek nem teszik lehetővé a szakosodást, mert a specializáció a növekedés és a teljes fejlődés sírja a hallgató számára.

Az ilyen megközelítésnek arra is ösztönöznie kell az oktatót, hogy változtassa meg a módjának felfogását versenyezni: valójában, valamint az idő mérése, tér, pontszámokat adni, stb.. más összehasonlítási paramétereket kell keresnie, mint pl, pl, egy gyors futás után, mozgassa az értékelés feltételeit olyan kérdésekkel, mint: "Te fejezted be először, de mennyi időbe telt? Mit gondolsz, hány lépést tettél meg? Stb." Ez a megközelítés olyan folyamat, amelynek célja a figyelem önmagára való összpontosításának elősegítése, célja a mozgás érzékelésének és az önjavítás képességének elősegítése, eltereli a figyelmet a gondolkodásról, hogy a megszerzett idő (vagy az elért teljesítmény) az egyetlen fontos dolog, kiszélesíti a figyelembe veendő szempontok körét, a versenyzés új módjainak kedvez, amelyek még kevésbé erős gyerekeknek segítenek versenyezni anélkül, hogy negatívan befolyásolnák önértékelésüket (a sport elhagyásának egyik oka), az segít a legerősebbeknek, hogy ne tévesszék meg magukat azzal, hogy bajnokok lesznek, oktasson az egészséges versenyre, ellenálló képességre nevel és megérteni a vereség fontosságát és elfogadását, mint az élet elkerülhetetlen helyzetét. Magától értetődik, hogy tévednek (és komolyan) azok az oktatók, akik szidják vagy még rosszabbul sértik a fiút, mert nem mindig oldja meg a hozzárendelt motoros feladatot, miért, talán, nem követte az oktató előre csomagolt sémáit. Ez, mint említettük, téves hozzáállás, mert gátolja a kreativitást, rontja az alternatívák megtalálásának képességét, elvágja az új megoldások kitalálásának vagy megtalálásának képességét.

A megfigyeltekkel ellentétben, a specializálódást a fokozatosság elvének betartásával kell végrehajtani; benne ki kell hangsúlyozni, hogy, többoldalú fizikai felkészülésben, a hangsúlyt fokozatosan át kell helyezni arra a tartalomra, számos marad, hasonlóságot és affinitást szereznek - legalábbis részben - mind egymással, mind pedig a nagyon specifikus versenyek technikai gesztusaival.

 

3.8 Hogyan válik veszélyesvé a játék?

a játék e, még több, a sport, az élet metaforáját képviselik, és természetükben már tartalmazzák az életre felkészülő elemeket. A sportolás és a versenyzés olyan, mintha megtanulnánk a lehető legjobban élni, de a játékhoz oktató jelenléte szükséges, ill, jobb, közvetítőnek, hogy megtanulhassák azokat a készségeket, amelyek felkészülnek az életre, éppen ezért, ha a játékot rosszul vezetik, vagy inkább, ha a játék elveszíti lényegét, az, ami így teszi, ártalmassá válhat. Játékokban és sportokban versenyezünk, összehasonlítjuk magunkat, megmérjük magunkat, késel, értékeket továbbítják. Okok, amiért az oktató központi szerepet játszik, nagyon finom, meghatározó szerep, amely pozitívan és negatívan is befolyásolhatja az ember életét: ezért tudnunk kell, hogy vannak helyes módszerek és fordítva helytelen módszerek a motoros aktivitás felvetésére vonatkozóan. Fennáll annak a kockázata, hogy egy játékot veszélyes játékká változtassanak, ha nem ismeri az eszközöket, és nem ismeri vagy nem kívánja figyelembe venni a kockázatokat. Ahogy a gyermek felnő, az idő múlásával elkerülhetetlen, hogy a motoros játék metamorfózison essen át, és egyre inkább olyan tevékenységgé váljon, amely közelebb áll a sporthoz, amíg szinte teljesen megváltoztatta a profilját.

2.9 De mi a különbség a játék és a sport között?

A verseny a fő összetevő, amely megkülönbözteti a játékot a sporttól. A verseny, versenyszellemet generál, a verseny a verseny anyja, A versenyszellem alapvető jellemzője egy nagyon kényes sportnak, amely, ha nem etikusan kezelik, fizikai testi problémákat egyaránt okozhat, mind a mentális egészség érdekében, viselkedési, a fiú értékei és kapcsolatai. A verseny önmagában nem negatív érték, inkább, a versenyszellem nagy érték, az élet nem lenne élet, ha nem lenne verseny. A versenyképesség és a verseny mindenütt jelen lévő elemek, az élet minden területén és tevékenységében, és a sport minden bizonnyal az, teljesen, a legfontosabb eszköz, hogy megtanulják és megértsék a személy létének e nélkülözhetetlen módját, még a sport sem létezne, ha nem lenne versenyszellem, minden kudarcot vallana, nem lennének sportversenyek, de az emberek között nem lenne semmiféle kapcsolat.

Miért lehet tehát a verseny ennyi probléma oka??

A meglévő problémák többsége, ha nem az egyetlen oka a sportág sebeinek, come ad esempio, korai specializáció, doppingolás, sérülések, növekedési problémák, kapcsolati problémák, mentális és fizikai problémák, stb. születtek, véleményem szerint, verseny és verseny útján, de valójában az ok a versenyben nem kell problémákat keresni, ez nem verseny, és nem lakik versenyben. A problémák oka azokban az értékekben rejlik, amelyeket a sport gyakorlata közvetít, a sport bizonyos értékek vektora, és ha a sport gyakorlása során átadott értékek egészségesek, akkor meg is lesznek, Következésképpen, egészséges sport; de ha az értékek egészségtelenek, egészségtelen sportot fogunk folytatni: a versenyszellem mindebben csak az emberi lélekben rejlő erősítőt képviseli,

Az emberek játékmódja mutat valamit a karakterükből. Az, ahogy veszít, teljes mértékben megmutatja.
(Harvey B.. Mackay)

A sportgyakorlat segíthet abban, hogy a gyermekekben és serdülőkben helyes elképzelések szüljenek a versenyről, és hogyan lehet elősegíteni a harmonikus értékfejlesztést,, a sporttól kezdve, az alanyok egész életét magában foglalja. De fordítva is igaz, mivel a sport gyakorlása hozzájárulhat az értékek valódi degenerációjának megalapozásához a gyermekek és serdülők körében, hogy a sporttól kezdve az alanyok teljes életét magában foglalja.

A probléma tehát az, először is, etikai:

Ha ezek az értékek nem helytállóak, akkor a ri miatt problémák merülnek felkeresse a győzelmet bármi áron, néha tiltott eszközökkel is, a szabályok betartásától függetlenül (a szabályok csak "másokra" vonatkoznak): az ellenfelet nem tartják tiszteletben, hanem ellenségnek tekintik, mint etikai és erkölcsi jellegű habozás nélkül összetörni és elnyomni kívánt személyt. Sajnos,, ez nem lehet a sport, ez egy szeretet nélküli sport. Az így megvalósított győzelem vereséget jelent társadalmunk és gyermekeink számára, a győzelemre való nevelés bármi áron nem nevelés, hanem nevelés, különben a vereség sokkal oktatóbb, a győzelem nem engedi növekedni, míg a vereség igen, mert ez lehetővé teszi az érést és az életre való felkészülést. Ez nem azt jelenti, hogy megtanítsuk, hogyan kell veszíteni: senki sem szeret veszíteni. De, mindenesetre, a győzelem sokkal veszélyesebb probléma, mint a vereség, még akkor is, ha a szabályok és az ellenfél betartásával érik el.

De az edzők, az oktatók valóban felkészültek az ilyen típusú munkára, olyan hatalmas, olyan sokoldalú, tehát az árral szemben?

Giulio Rattazzi

töltse le az előadást pdf-ben

 

alkalmazkodni

Posted by giulio.rattazzi